A reményfutamba kapaszkodva Dodesz derekasan helyt állt, és első párbaját az utolsó célon megfordítva 6, 6, 4-et lőve a 45 m-es távon behúzta azt. Még a csapattársak és edzők is elismeréssel jelezték a szép hajrát.

A hátfájás valamit engedett az előző napihoz képest, az esti masszázs a reggeli nyújtás és a fájdalomcsillapító használt. 

Sokat nem pihenhetett, mert a hazai nézők örömére kínai ellenfél következett. Nem nyomta össze íjász társát a hazai közeg és sajnos a kínai megnyerte a meccset. Az előző párbaj bravúros lövései elmaradtak Dodesz részéről, és így a 9. helyen zárt, megismételve az előző világjátékok eredményét.

Jó volt látni, ahogy küzd, és nem adja fel. Többet érdemelt volna, de a "mi lett volna ha" kezdetű mondatoknak nincsenek sok haszna. Tanulságos napokon vagyunk túl, a befektetett munka most nem lett arányban a remélt eredménnyel. A sport ilyen, néha öröm, néha üröm. Most jutott ebből is, abból is. 

A szervezők kitettek magukért, kifogástalan rendezés mellett versenyezhettünk. Ez nem csak az íjászatra, hanem a többi sportágra, szállásra, transzportra, tájékoztatásra is vonatkozik. Magam részéről a támogatás jutott, azt meg ítélje meg más, hogy hasznos volt-e vagy sem.

Sziasztok, holnap még megnézzük a "mi lehetett volna" meccseket és holnapután útra kelünk. Köszönjük a szurkolást és a támogatást, aki gondolt ránk.

Ennyit Kínából, Üdv: Kakaska"

2025. 08. 14.

"A tegnapi napon zajlott a rangsoroló két fordulója, de egy picit messzebbről indítanám a beszámolóm második körét.

Tegnapelőtt, a hivatalos edzés és technikai átvétel volt a program. Dodesz szépen, összeszedetten lőtt, az előző napi megilletődöttségnek nyoma sem volt. Öröm volt nézni. Az edzés végén viszont egy ártalmatlan vessző kihúzás alkalmával a hátában meghúzódott egy izom. A fájdalomtól nem is tudott tovább lőni, az íját se tudta kihúzni.

A rendelkezésre álló lehetőségeket kihasználva sikerült egy masszőr srácot hívni, aki kezelésbe vette Dodesz hátát: hozott a csapatorvostól fájdalomcsillapítót, be-TAPE-zte a hátát és reménykedtünk némi csodában. 

Na és most vissza a rangsoroló napjához: a rangsoroló előtti bemelegítéskor már extra fájdalomcsillapítóval, alapos bemelegítéssel elviselhető szintre sikerült hozni a fájdalmat, és derekasan megküzdött Dodesz magával, a 11 helyen fejezte a jelöletlen távot. A második körre egy zacskó jéggel a vállán érkezett, újabb fájdalomcsillapítóval, fogcsikorgatva végiglőtte a fordulót. A csoda elmaradt, de küzdelemből jeles, csillaggal. Ilyen helyzetben már az is hihetetlen, hogy megcsinálta a második kört és nem adta föl. Az eredmény így sem szégyenteljes, de természetesen nem az, amit Dodesz magától elvárt.

Mára egy nehezebb út vár rá, de egyetlen a mezőnyben, akinek semmi veszteni valója nincs. Ez még előnyére is válhat.

Este még meglátogatott minket a masszőr srác és adott Dodesznek még egy kezelést, és úgy tűnik használhatóvá tette a hátát.

Na ennyi előzmény a mai döntők előtt, és várunk valami emberfelettit. Ha valaki képes rá az Dodesz."