Mindig is azt gondoltam, hogy a sportszövetség ne politizáljon, nem ez a dolga, foglalkozzon a sporttal, de látom, nem úszom meg, mert lassan az íjászokat is kezdik elhülyíteni az egyre érdekesebb alternatív valóságot felvázoló kijelentések és közösségi megnyilvánulások. Úgy néz ki, nem csak az influenza terjed nagy sebességgel, de a baromság is.
 

Na de mi is a baja e pici sportszövetség elnökének, akit szinte csak a gyerekei ismernek? – merülhet fel a tudásvágytól égő olvasóban a kérdés.
 

Az eddig is kihívást jelentő hallgatást azért kell megtörjem most, mert nagyon sok ember több száz óra munkát fektetett abba, hogy egy íjászközpont létre tudjon jönni.

Építeni szeretnénk valami maradandót a jelen és jövő generációinak, ezért küzdünk. 11 lehetséges területtel kapcsolatban folytattunk komoly tárgyalásokat, végül Újpestre esett a választás. Bevallom, sokkal időigényesebb minden, mint gondoltam volna. Szabályozások, rendeletek, közbeszerzések, pályázatok. Nem olyan egyszerű a szigorúan szabályozott felhasználással címkézett közpénzt költeni, legalábbis én ezt tapasztaltam.

Végre sínen vagyunk gondoltam: szerződés Újpesttel, közbeszerzés lefolytatva, szerződés a kivitelezővel aláírva, műszaki ellenőrök pályáztatva és kiválasztva. DE NEM! Most még egy csapat „jól képzett és jól informált” külső és belső politikussal kell megküzdeni.

Történt ugyanis, hogy az ellenzék – Karácsony Gergellyel és Varjú Lászlóval az élen – kiáll és keményen sajtót tájékoztatott a IV. kerületben lévő Farkaserdőben, az ide tervezett íjászközpont ellen. Érveik ésszerűek: ne legyen fakivágás és ne legyen betonrengeteg, ne legyen a Farkaserdő beépítve.

A fakivágás, a zöldterület felszámolása igen gyakran elhangzik mostanában, mint az emberiség elleni vétek (gondoljunk csak az őserdők felgyújtására). Az ember pedig úgy működik, hogy ha valamit sokszor hall, azt alapigazságnak könyveli el. Esetünkben ez a vélt alapigazság az „aki fát vág ki, az csak rossz ember lehet” gondolat. És most jön a trükk: ha ügyesen elhallgatunk tényeket, és ügyelünk arra, hogy a körülmények véletlenül se ingassák meg az agyba beégett alapigazságot, akkor nagyon könnyű magunk mellé állítani a tájékozódni lusta embereket.

Én butus meg azt hittem, hogy az a helyes út, ha kemény meló árán mindennek utánajárunk, és a tények alapján politizálunk. De kiderült, hogy a mesemondási készség kell, hogy fejlett legyen az emberben, a többi mellékes. Nagyon sok alternatív valósággal szédítenek minket, és sajnos sokan vannak azok, akik elhiszik ezeket. Elhiszik, mert jól vannak tálalva, és valljuk be, sokkal kevesebb energiába kerül azokat képviselni.

Javaslom a Chicago című film megtekintését, zseniálisan mutatja be a néphülyítés művészetét. Igaz ott egész folyékonyan megy a duma nem az „őőőő…”  minden mondat kezdete.

Kedves íjászpálya ellenzők!
 

Ha megengedik, én felsorolnám azokat a tényeket, amelyek az önök alternatív valóságából kimaradtak!

1. Kezdjük egy érdekességgel: én, az újpesti terület bejárásakor bizony bakancsot húztam.  Vajon a tisztelt urak, akik megálltak az építési telek előtt előadni a nagy igazságot, szétnéztek a Farkaserdőben? Ha valaki ugyanis bejárta a Farkaserdőt, az érzékelhette, hogy a terület igen nagy és egyáltalán nem homogén. Vannak ős fás ligetes, kutya- és gyereksétáltatós, tanösvényes részei, és vannak fiatalos, mocsaras dzsumbujos, pókhálókkal „fűszerezett” sűrű helyei, ahol valószínűleg igen kevesen járnak, mert a pók sem szeret naponta százszor hálót fonni. A felvételeken egyik öltönyön sem láttam pókháló nyomokat, vagy nadrágba ragadt szederinda ágdarabkákat. Ezért élek azzal a feltételezéssel, hogy az urak nem nagyon néztek szét a „kiirtandó zöldterületen”.

Az egész Farkaserdő a Főváros tulajdona, ebben nem tévedtek a tisztelt mesélők, viszont nem a felvázolt parkos részen lennének a pályák, hanem a fiatalos, mocsaras, pókhálóson, amelyet nem látogat még a kutya sem.

2. A Szövetség által megvásárolt építési telket évek óta sportcélú ingatlanként kívánták hasznosítani a kerületben, hiszen ez szerepel a rendezési tervben, és a telekkönyvben is (nem pedig erdő). Nem az íjászok soroltatták át a terület ebbe a kategóriába tervük megvalósításához, de valószínűleg még nem is a jelenlegi polgármester. Ennek kiderítésére nem tettem kísérletet, egy azonban biztos: semmi közünk a besoroláshoz, (nem is lehet, nincs ráhatásunk, főleg így, hogy nem mostanában történt) ellenben azzal, hogy erre többször elhangzik utalás.

 

3. Építkezésről lévén szó, igen, borzasztó aljas módon a sportosabbja fűrészt, a kényelmesebbje láncfűrészt ragad majd, és kiírtja a fákat, hogy ugyanazokat a szavakat használjam, mint ami a sajtótájékoztatón elhangzott. Sőt fokozhatjuk a hatásvadász történetmesélést: mi valószínűleg íjász módra addig lőjük szegényeket, amíg ki nem dőlnek, és Szent Sebestyén csonknak nevezzük majd a megmaradt fadarabokat.  Viccet félretéve a fakivágásnak, mint mindennek megvannak a szigorú szabályai és ezt betartva fogunk eljárni. Újakat ültetünk helyettük, önként is, de erre mindjárt kitérek bővebben.

 

4. Kétségtelenül a fiatalosból kell kivágni a pályaíjász pályához, ami mellesleg egy pázsit és nem betonrengeteg és színileg is csak zöld alternatíva van- ha jól gondolom.

 

5. Tovább görgetve a tények szekerét fontos megemlíteni, hogy létezik egy erdőhatóság is, aki csak akkor ad engedélyt a fák kivágására, ha ez az erdőrész a kerületen belül pótolva van. Ráadásul állásfoglalásuk szerint háromszor annyi fát kell ültessünk a IV. kerületben, mint amennyit kivágunk. Remélem így egy kicsit pontosítottam az ellenzéki képviselők „erdőirtás” megfogalmazását. Természetesen pontosan tudom, hogy a fapótlást az urak miért nem építették bele történetükbe. Ez ugyanis nem hangzott volna jól, és az alternatív valóságukban torzulások, anomáliák léptek volna fel.

 

6. Most pedig lássuk a többi íjász szakág pályáit, amelyek a következőképpen néznek ki: erdő az alapja, ehhez hozzáadunk pár terep, történelmi vagy éppenséggel 3D-s célt, leütünk pár karót, ahonnan lőni kell, (ez egyébként csak pár napon belül gyógyuló sebeket ejt a talajon) és számtáblákat helyezünk el, hogy tudja a sportoló hányas célnál tart. Szerintem ennél zöldebb (környezetbarát és növénykímélő) sport, csak a sakk, de az is csak akkor, ha közben nem lehet salátát enni, mert akkor az sem.

Így néz ki a rettegett íjász pályák beton rengetege.

Ezeken a tényeken kívül persze azt is elfelejtették megemlíteni, hogy a kerületben a gyerekektől az aggastyánokig lehetőséget kapnak az emberek (akár egész családok együtt) arra, hogy a természetben tudjanak egy másféle sportot űzni, hagyományt őrizni. A magyar íjászat pedig végre kaphatna egy fellegvárat, ahonnan a versenysportja is jelentős fejlődésnek indulhatna.

De természetesen ez mindenképp megállítandó, és ördögtől való.

Menjen mindenki szavazzon a szíve szerint, de még jobb lenne, ha az eszére hallgatna. Persze, a nem létező alternatív valóságok is jók egy darabig, aztán kiderül, hogy nincs is Mikulás. Van, akinek előbb van, akinek később.

 

 

Vánky Sebastian Szabolcs

Elnök

Magyar Íjász Szövetség