Az Íjászat Napja központi rendezvényére folyamatosan érkeznek az érdeklődők és versenyzők. A felállított sátrak nemcsak az íjászoknak nyújtanak menedéket, hanem az íjak is itt pihennek a forróságot elkerülve. Nem ismer kompromisszumot a kánikula, a sátrak árnyékából kilépve forrón perzsel a júliusi Nap. A rendezvényt Vánky Sebastian, a MISZ elnöke és Kovács Péter, a XVI. kerület polgármestere nyitotta meg.

A pályaíjász verseny és az Íjászpárbaj még a délelőtti órákban elkezdődik, és az íjászatot frissében kipróbáló gyerekek arca egyre mosolygósabb, amikor a céltáblába röpített nyílvesszők után ajándékfagyival jutalmazzák őket a szervezők. Itt nincs hiány az ismétlésből sem: a „Jöhetünk még egyszer?” mondat egyre több lurkó szájából hangzik el.

A kézműves sátorban ügyeskedők mellett elkezd rotyogni a gulyás, és többünk kellemes meglepetésére előkerülnek a palacsintasütők is. Habár a nagy melegben nem kívánja az ember a sok ételt, de olyat még nem láttam soha, hogy palacsintából megmaradt volna akár egy darab is.

Mindeközben egy sátor árnyékában az Íjászpárbaj eseményeit a LED-falon is lehet követni, és az elődöntők szoros párharcai során szurkolni egy-egy számára szimpatikus versenyzőnek. 

Kora délután aztán – a pályaíjász verseny végeztével – a futásíjászok kerülnek előtérbe. Megszállott egy népség – jó értelembe véve. Forróság ide vagy oda, köröket futnak, célba lőnek, újra futnak, majd térdelve lőnek… Volt olyan versenyző testvérpár, akik először próbálták ki az íjászat eme szakágát. A kadet kategóriában induló fiúk közül Andrásnak annyira megtetszett a sport, hogy a verseny után még egyszer lefutotta és lelőtte a sprintszakaszt, csakhogy megdönthesse addigi rekordját.

Délután négy óra, és még mindig hétágra süt a nap. Viszont a felállított színpadra dobogót állítanak fel a szervezők, és sok-sok érem és ajándék kerül két asztalra. Kezdődik a díjátadás. A verseny győztesein kívül a kézműveskedőket is jutalmazzák, majd szépen lassan elkezd szedelőzködni a társaság.

Este hét óra, az utolsó sátor ponyvája is a fűben fekszik már. Az Íjászpárbaj kordonjait széjjel bontották, és a szemetesszákok is egy kupacban várják az elszállítást. A meleg még mindig izmozik a teherautókat pakoló szervezőkkel, de már ott a levegőben az éjszakára ígért hidegfront és eső illata. 

Este kilenc óra, ott állunk a kiürített többhektáros füves placc közepén, és arra gondolunk, hogy vajon az ország hány pontján nézik most a felhősödő eget azok a szervezők, akik július 13-án, csatlakozva az Íjászat Napja rendezvényhez, megszerveztek és lebonyolítottak egy-egy íjászrendezvényt. 

Az Íjászat Napján az ország 30 pontján tartottak programokat egyesületeink tagjai. Köszönjük nekik és segítőiknek azt, hogy eljuttatták testközelbe ez a sportot olyan emberek számára is, akik eddig csak hallomásból ismerhették. Köszönjük a központi rendezvény létrehozásához nyújtott segítséget a Budapest XVI. kerületi önkormányzatnak, az Nemzeti Sportügynökség Zrt.-nek, a HM Sportért Felelős Államtitkárságnak, a HF ELEVEN Kft-nek és annak a sok segítőnek, akik már hónapok óta ennek az eseménynek az eredményességén dolgoztak.