Hírek
Bírói szemmel
2014, Lausanne után másodjára volt lehetőségem, hogy bíróként részese lehessek a pályaíjászok Világkupa-sorozatát lezáró, mindent eldöntő versenyének, ahová az év négy világkupa fordulóján legtöbb pontot gyűjtött hét-hét női és férfi íjászát hívták meg immár 12. alkalommal mind a csigás, mind az olimpia kategóriában. Őket egészíti ki minden évben nyolcadikként a rendező ország egy-egy versenyzője.
Ez az a verseny, ahol tényleg mindennek klappolnia kell – Lausanne-ben egy frissítő fürdést ígért be a nem túl meleg Genfi tóban a bíróknak a WA főtitkára, amennyiben becsúszik valamilyen bírói hiba.
Mire a bírók, versenyzők megérkeztek, a helyi pályaépítők és a WA személyzete már túl volt a pálya/stadionépítés nehezén. A döntő helyszíne az olasz Testnevelési Egyetem diákjai számára az 1920-as években épült Stadio dei Marmi volt: egy nagyjából labdarúgó pálya méretű zöldfelület, körülötte salakos futópálya, körülölelve egy egyszerű lelátóval, a tetején körben görög stílusú szobrok, mindegyik más-más sportot megjelenítve. Itt található az olasz Olimpiai Bizottság (CONI) székháza, az említett egyetem és az Olimpiai Stadion is.
A hely hiába szép és történelmi, a döntőre megépített elegáns stadion miatt ebből sajnos kevés látszott. A pálya bal oldalán a VIP nézőtér, jobb oldalán a normál nézőtér foglalt helyet. A versenyközpont a pálya mögött kapott helyet, ahonnan jó rálátás nyílt a stadionra. A normál nézőtér mögött, párhuzamosan a stadionnal, volt az edzőpálya.
Az egész verseny gördülékenyen, fennakadás nélkül zajlott. Igaz, pénteken, a hivatalos edzésnapon május 19. után újra esett az eső Rómában, dörgés, villámlás kíséretében. Az edzésnapon nyílik lehetőség a stadionban való lövésre – a versenyzők négyesével, előre beosztva, félórás időtartam erejéig ismerkedhetnek a stadionnal. Ekkor ellenőrzik a bírók a felszereléseket is.
A helyszínen közölte velünk a vezetőség, hogy újításként a táblabíró be lesz mikrofonozva, hogy a találatok értékelése élő adásban legyen hallható a közvetítést tv-ben vagy interneten követők számára. Később kiderült, hogy ebből gyakorlatilag semmi sem hallható a felvételeken. Jövőre is tervez a WA vezetősége apró változtatásokat, amelyekkel az izgalmakat szeretnék fokozni.
A német vezetőbírónő megosztotta a munkát a brazil bíró és köztem: fél-fél napot voltunk tábla- és vonalbírók mindkét napon.
Szombat délelőtt a csigás nők versenyében céltáblabíró voltam, délután a csigás férfiak versenyében vonalbíró. Utóbbi mozgalmasabb feladat volt, lévén alighogy kikísérte a bíró az egyik meccs szereplőit a pályáról, siethetett is, hogy bevezesse a következő meccs íjászainak edzőit a stadionba. Egy-egy korty vizet is csak úgy volt idő inni, hogy a verseny marsallja (aki megadja a jelet, ki mikor indulhat be a pályára) odanyújtotta a vizespalackot, ami a nagy melegben igencsak jól jött.
Vasárnap én kezdtem vonalbíróként, így másfél méterről láthattam, hogy míg a negyeddöntőben szinte csak a szétlövésre találta meg a 10-est Ki Bo Bae, sokat beszélve magához hogyan koncentrált és nyerte meg végül a döntőt 2010 és ’16 után harmadszor.
A rendezés olaszosan elegáns volt: a hatalmas VIP lelátó, ahol asztalok mellett ülve, finom falatokat, üdítőket fogyasztva nézhették az arra érdemesek, pl. lehetséges jövőbeni WA szponzorok a versenyt. A napi program kezdete előtt ókori római jeleneteket elevenítettek meg, napközben egy-egy rövid szünetben pom-pom lányok táncoltak. Az is telitalálat ötlet volt, hogy minden versenyzőt egy-egy korabeli ruhába öltözött harcos kísért be a pálya széléig.
Miként három éve elmaradt a fürdetés, most is megköszönte a WA elnöke és főtitkára a bíróknak, hogy közreműködtek egy újabb jól sikerült Világkupa döntő lebonyolításában.
2017. szeptember 3. Róma
Hegedűs András
WA nemzetközi versenybíró
