Hírek
Aquila non captat muscas
Íjásztársaim!
Azt tudom mondani Nektek, hogy reménytelinek látszik a Magyar íjászat jövője.
A közös munka eredményei végre látszanak, aki egy kicsit is néz és látni akarja, észre veheti.
Úgy szervezetileg, mint gondolkodásmódban átalakulunk. Nem volt fájdalom mentes és a jövőben sem lesz az. Folyamatos igazítást igényel a szervezet ahhoz, hogy csak a feladatokra összpontosítva tudjunk hatékonyan dolgozni a kitűzött céljaink elérése érdekében. Az egyre gyorsuló, változó világ folyamatos alkalmazkodást követel.
Mindenkitől.
Teljesítmény központúak lettünk ez kétségtelen, sokan látják és élvezik ennek előnyeit, de vannak olyanok is akiknek ez nem tetszik és a jövőben sem fog tetszeni. Az ok nagyon egyszerű, a saját kudarcaik okát nem magukban, hanem többek közt a szövetségben vélik felfedezni és ennek hangot is adnak. A kritika önmagában nem baj, sőt még az is előfordul, hogy vannak jogos megjegyzések, vélemények amiből tanulni tudunk, változtatni, jobbá válni ezek alapján.
Amikor viszont önös célok megvalósításának érdekében használják ki azt a tényt, hogy az embereknek könnyebb elhinni, amit mondanak nekik - főleg, hogyha ezt sokszor teszik - mert kevesebb időt, erőfeszítést követel és egyszerűbb, mint utánajárni, meggyőződni, vagy a szavak helyett a tetteket vizsgálni, akkor az baj.
Nekem is sokszor nehéz elhinni, hogy nem minden politikus korrupt, pedig tudom, hogy nem, még vannak becsületesek. Ugyanígy van ez a sportszövetségekkel is. Vannak a közös cél érdekében gondolkodók és vannak öncélúak is. A kérdés az, hogy ki hova tartozik.
Arra kérlek, ne higgyetek. (még mielőtt valaki félreértené nem a vallásszabadság megkérdőjelezése a célom)
Ne higgyetek se nekem, se másnak. A hit gátolja az igazság megszerzésének lehetőségét. Ha elhiszitek amit mondanak anélkül, hogy utánajárnátok a tényeknek, egy mások által felvázolt kép lesz a Ti valóságotok és eszközökké váltok mások kezében. Legyen ez az íjászat világa, vagy az élet más területe.
Ne azért ne higgyetek nekem, mert valamikor is hazudtam nektek, vagy ezt tervezném, hanem egyszerűen, mert nem várhatom el.
Azért nem várhatom el, mert az élet sajnos inkább a köz átverését támasztja alá és nem közérdekért való tenni akarást, ráadásul ellentmondana annak, amit leírtam az imént.
Szeretném, ha minél több íjász vagy íjaszathoz kötődő maga tájékozódna és döntené el miben hisz a jövőben. Én egyet tudok tenni, hogy a tényeket minél elérhetőbbé, nyilvánossá teszem kimutatások, elemzések formájában és megkérek másokat, számoljanak be tapasztalataikról.
A pár latin szó az elején a sas és legyek kapcsolatára utal. Semmiféle nagyképűség nincs mögötte, csak egyszerűen nem érdekelnek az önös célokért küzdő „tele vagyok ötletekkel az íjászat nagyszerűsítésével kapcsolatban, de nem mondom el, mert akkor még valaki más megvalósítja” emberek nem érdekelnek. Főleg azok nem, akik az ötleteik megvalósítására akkor sem voltak képesek amíg minden lehetőségük megvolt rá.
Az idő véges kincs, pazarlás ilyen kaliberű emberekkel egy alternatív igazság világában vitázni.
Hadd zümmögjenek a legyek, ráérnek. A sas tudja mire vadászik, nem éri meg legyeket fogdosni, nem ér rá.
Különben is jön az ősz, az majd megoldja a zümmögést.
Rengeteg a feladat és tennivaló úgy nekem, mint munkatársaimnak.
Íjászatért, íjászatban dolgozunk, élünk minden nap, meggyőződésből, mondhatni fanatikusan. Hiszünk abban, hogy a sok munka előbb-utóbb megtérül.
Te is sok mindent teszel és tehetsz az íjászatért, hisz végigolvastad soraimat, köszönöm!
Segíts abban is, hogy tájékozódsz mielőtt hiszel.
Sebi
Vánky Sebastian Szabolcs
elnök
Magyar Íjász Szövetség
International Archery Association
IFAA Europe
