img

Mottó:

 
„A történelmi íjászat sport és hagyományőrzés”
 
A történelmi íjászat egyre népszerűbb látványos sport hazánkban és Európa szerte. A történelmi íjász versenyek hangulata, korhű, történelmi jellegű ruhák világa könnyen rabul ejti a nézőket, leendő íjászokat.
 
Sokak számára jelenti a szabadidő hasznos, kellemes eltöltését. Vannak, akiknek egyfajta időutazás a régi korokba. Van, akiknek a hagyományok, a honfoglaló magyarság hadi tudományának ápolása, bemutatása. Van, akinek kísérleti régészet egy szelete, tudomány. Van, akinek egyfajta szellemiség, életforma. Van, aki a jó társaság, a vidám cimborák miatt fog történelmi íjat a kezébe és van, akinek csupán az íjászsport egy ágát jelenti.
 
A Magyar Íjász Szövetség keretén belül 2000-óta létezik történelmi íjász szakág, ahol eleinte csak két íj kategóriában lehetett versenyezni (történelmi hosszúíj, és pusztai merevszarvú reflexíj) melyek paraméterei pontosan rögzítve voltak. Az évek során, ahogy terjedt a történelmi íjászat és egyre több íjkészítő mester munkái kerültek forgalomba,  úgy  lazultak a íjak formájával kapcsolatos megkötések és bővültek a kategóriák. A mai napig követelmény a céllövő heggyel ellátott, madár tollazatú fa nyílvessző.
 
Az első kísérleti jellegű történelmi OB-t  2001-ben rendezték meg Kecskeméten. Összetett célokból (pálya, terep vadász jellegű) állt. Ezt követően gyors szabályalkotás követett, ami letette a haza történelmi íjászat alapjait. Az évek során 3 komolyabb szabálymódosítás volt, hogy folyamatosan lépést lehessen tartani a történelmi íjászat fejlődésével.
 
2011-ben HDH-IAA nemzetközi íjász szövetség, hazai vezetéssel a nemzetközi szövetségek közül elsőként felvette külön szakágként a történelmi íjászatot, és rendez nemzetközi versenyeket és Európa Bajnokságokat. Ezzel a történelmi íjászoknak is lehetőséget teremtve komolyabb nemzetközi versenyzésre.
 
Az utóbbi években Európa és Ázsia szerte kezd fejlődni a történelmi íjászat, és kezdik újra felfedezni íjász hagyományaikat. Ennek köszönhetően a történelmi íjászat több válfaja kezd előtűnni, fejlődni:
 
– mint a klasszikus gyalogos íjászversenyek,
– a távcéllövészet ahol akár az olimpiai távokat is meghaladó, több nemzet íjászhagyományaikban fellelhető célokra lőnek,
– vagy a klasszikus távlövészet, ami régi oszmán-török birodalom íjászainál és a mongoloknál volt nagy hagyománya, hogy minél nagyobb távolságra próbálták kilőni nyílvesszőjüket.
 
De akármi is motiválja a történelmi íjászokat, valamennyiük elsődleges célja mégis csak az, hogy nyilaik előbb-utóbb, és utóbb egyre gyakrabban a cél közepébe csapódjanak.