img

A lovasíjászat egy sport és szabadidős tevékenység, lényege, hogy egy mozgó ló hátáról íjjal kell célba lőni. A történelem során elsősorban a lovasnomád nagyállattartó népekre jellemző sajátságos harcmodorhoz köthető. Napjainkra megszakítás nélkül nem maradt fenn sehol a világon (csak Japánban és Koreában), de lelkes újrafelfedezőknek köszönhetően sportként és hagyományok felelevenítéseként az utóbbi évtizedekben ismételten terjedőben van, különösen a magyarok lakta területeken.
 
Napjainkra a klasszikus sztyeppei lovasíjászat nem maradt fent. A koreai népek körében a Hwarang-do, Japánban a Yabusame, Kasagake és az Inuoumono nevű népi játékokban találkozunk vele, de ezekben is inkább a szellemiség, mint a harcszerűség gyakorlása az elsődleges.
 
A lovasíjászat sportként való újrateremtésének közismertté vált alakja Kassai Lajos. Több évtizedes kutatás és gyakorlás után mára megteremtette a modern kori lovasíjász sportot, melyet világszerte egyre többen űznek. A verseny során egy 90 m hosszú pályán kell végigvágtatni, és közben a céltáblákra (3 db) előre, oldalra és hátrafelé fordulva lőni.[1] Szintén kiemelkedő Kelemen Zsolt szerepe, aki a lovasharc keretében nemcsak a lovasíjászat, hanem a lovas népek, különösen a hunok és a honfoglaló magyarság lovas harci kultúráját próbálja gyakorlati módszerekkel is rekonstruálni.