img

A futásíjászat összetett sportág, a középtávfutás és az íjászat ötvözete.

 
Olaszországban már több évtizede, a sí-íjászat nyári edzési lehetőségeként jelent meg (Arcathlon), amely a '90-es évek elején elterjedt Németországban, majd a '90-es évek közepétől Franciaországban is megismerik.
 
Magyarországon 1996-ban, a futásíjász versenyek elődjeként Székely Árpád ötlete alapján szervezték az első versenyt Esztergom közelében, a Búbánat-völgyben. Hivatalosan az első futásíjász versenyt 1997-ben, a Magyar Íjász Szövetség támogatásával rendezték meg.
 
A FITA (Nemzetközi Íjász Szövetség) 1999-ben vette fel sportágai közé a futásíjászatot (Archery Run). Az első nemzetközi versenyt 2000. áprilisában, Spanyolországban rendezték.
 
Nemzetközi szinten két ágát különböztetjük meg a futásíjászatnak, a tradicionális és a FITA irányzatot. A tradicionális rész nagyobb létszámú érdeklődőt vonz. Franciaországban 60-70, Németországban százas nagyságrendű tábora van egyes tradicionális típusú futásíjász versenynek. Ezek jellemzően hosszabb távúak, hagyományos íjakkal lőnek, inkább terepen, mint versenypályán zajlik a megmérettetés és gyakran korhű öltözetben vannak a résztvevők.
 
A FITA irányzat sokkal kisebb tábornak örvendhet, az előzőhöz képest rövidebb távú versenyeket rendeznek, olimpiai, irányzékos íjjal lőnek. A jellemzőbb versenyhelyszín a sportpálya és annak környéke.
 
Magyarországon a kettő közötti ágazat alakult ki: magába foglalja mind a FITA, mind a tradicionális irányzat bizonyos elemeit: általában terepen rendezik meg, lehet hagyományos és olimpiai íjjal is lőni (külön kategóriában). A korhű ruha helyett a sportruházat jellemző.
 
A legújabb magyar versenyszabály szerint a versenyzők együttes indítás után egy kilométert futnak, majd három lövést adnak le 20 méterről 20 cm átmérőjű célra (kivéve a tradicionális íjjal induló nő, mert ők 10 méterről lőnek). A találatok összértékétől függő büntetőtávolság lefutása után kezdik a második kört. Az íjat kézben, a nyílvesszőket háti tegezben kell vinni a verseny alatt. Négy kör és 4 x 3 vessző kilövése utána az utolsó, ötödik körben már csak futni kell, a cél annak a végén van. Hibátlan lövő teljesítmény esetén 5 km a futó távolság, ami minden hibás lövéssel megközelítőleg 130 méterrel növekszik. A befutás sorrendje adja meg a helyezéseket, amit a verseny folyamán is jól lehet követni. A versenyzők irányzékos vagy irányzék nélküli reflexíjakkal vagy történelmi íjakkal versenyezhetnek.
 
A verseny távja a fiatalabb korosztályban rövidebb, illetve a legfiatalabb indulók részére játékos ?oroszlánvadász? versenyt rendeznek.
E szakág előnye többoldalú: a statikus lövőhelyzethez szokott íjászoknak jó kiegészítő, kondicionáló gyakorlat, rendszeresen futóknak változatosság, a sí-íjászattal megbarátkozott sportolóknak folyamatosságot nyújt a nyári évszakban.
 
A futásíjászat feltételei könnyen megteremthetők: egész évben űzhető, a pálya szinte bárhol kijelölhető.
Egészséges, szórakoztató és izgalmas sport.
A futás megfelelő erőnlétet, gyorsaságot, akaraterőt kíván a versenyzőtől, míg a lövéshez testi-lelki nyugalomra és összpontosító képességre van szükség.
 
Felhasznált irodalom:
Bősze Júlia és Pasztuhov Dániel: A futásíjászat múltja és jelene Magyarországon
Íjász Lap 2000. január-február
Magyar Íjász 2003. május
Magyar Sportenciklopédia A-K, 2002